2012. február 6., hétfő

Ott álltam. Bátorságból vagy bizonytalanságból - lényegtelen - .Ott álltam, ahol hónapok óta nem .Ott lélegeztem, ahol hónapok óta nem. Körülvett a múltam, merengtem az érzéseken, emlékeken. Felszabadultsagom mögött a lappango felelem. Megfontoltak voltak a szavaim, mozdulataim, lépteim. Az erzes, hogy már más a szerepem... Majd megjelentél. De már nem, már Te sem abban a szerepben. Megijedtem, hogy nem éreztem. Szokatlan volt. Vajon normális-e ez?
Azt hiszem, mondhatom, hogy az. Nem vagy mar. Nem vagyunk mar.

Nincsenek megjegyzések: