2011. október 26., szerda
Üres
Hangok zúgnak, fekszem. Nézem a plafont. Forog velem. Eszembe jutsz. A szemed. Nevetsz. Nem tudom eldönteni, hogy hiányzol-e.
2011. október 25., kedd
Álomfejtő
Ültem egy szobában. Hófehér volt minden. Egyedül voltam, majd hirtelen a semmiből, szemben velem, egy kanapén megjelent elöttem két alak. Életem két meghatározó alakja. A múltamból és a jelenemből. Bár mostmár inkább mind a kettő a múltamból. Beszéltek hozzám, az egyik nyugtalan volt csak beszélt, beszélt, meggyőzni próbált. Alig tudtam rákoncentrálni, a fejem megtelt gondolatokkal, majd hirtelen a másik is megfontolva és higgadtan mondott valamit, egy mondatot, nem többet...de a lelkembe talált, az a pár szó. Felváltva beszéltek hozzám és a végén az egyik eltűnt... Elhalványult, szépen lassan és fájdalmasan...A másik ott maradt...ott maradt velem. Ketten maradtunk... Aztán felébredtem .
2011. október 24., hétfő
Szeretjük-e még egymást...úgy ?
Vége lett. Okkal. Nem vagyunk már mi sem a régiek.
Elhittem, hogy megváltoztam,hogy megváltoztál. Elhittem, hogy megváltoztunk és hogy előröl kezdhetünk mindent. .Reményt adtál. Elhittem, hogy sikerülhet, nekünk. Kettőnkek. Újra....Együtt... Próbálkoztam, tényleg.Próbáltam mindent megtenni, vigyázni. Az alárendeltség érzése ennyi idő után is, nyomorult egy érzés. Te tudod a legjobban, mit is jelentett ez nekem. Érzés, tisztelet, bizalom, semmi sem a régi már. Vajon lehetett volna ez ugyanolyan? Olyan végtelen és felemelő?
Kétségek? Mintha bennem nem lenne. Nem mentség. Nekem sem volt.
Őszinteséget!
Kétségek? Mintha bennem nem lenne. Nem mentség. Nekem sem volt.
Őszinteséget!
Végeztem veled. Szépen lassan emeszt fel az egész.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)