P

"Nem tudom."

"Nem tudom."

"Nem tudom."

"Nem tudom."

Igazan csak annak rossz aki nem tudja mit is akar.
Több vagy.

A mult es a jelen frontalis ütközese. 

Feszültseg a levegöben.

Kis emlekeztetö arrol, mik voltunk. A multban.

Nem is hianyzik.

De meg mindig vagy mar megint annyira de annyira szivesen belepillantanek a fejedbe meg tudni mit is erzel - 

Vajon akarom-e tudni?

Függőség

Mar a csokirol is te jutsz eszembe. Mindenhol ott vagy, megsem felek.

Anyukam

   Sokszor viharos, zavaros, dühitö es igazsagtalan. Neha szivesen raboritanad az asztalt... De mindig igaz es öszinte. Neha kilatastalan minden ugyan de majd ha egyszer mar Te magad se hiszel magadban es ugy erzed senkire sem szamithatsz Ö ott lesz melletted. Pont ugy mint a születesedtöl, eleted minden perceben.
  Talan sokszor elfelejtem mondani, mennyire büszke vagyok Rad de nem akarom, hogy akar csak egy pillanatra is azt hidd, hogy nem tudom mennyi mindent köszönhetek neked. Boldog születesnapot, szeretlek.

Kutatod. Nezed. Figyeled. Akarod. Erzed. Ez kell. Ez neked. Kell neked. Figyeled. Akarod. Akarod. Akarod!

Neked adtam. Vigyazz ra!

Ha sokáig vagy sötétben érzékenyen érint a fény.

Boldogság, nagy B-vel

Véges időben a végtelenséget

Kezdet

A kezembe nyomott egy bort...
- "Valassz ! "
- Anya itt többröl van szo, mint egy borrol ! -
- "Tudom jol."

Neki ajandekoztam... Es ezzel sokkal többet adtam neki, mint Ö azt valaha is gondolna.

Ott álltam. Bátorságból vagy bizonytalanságból - lényegtelen - .Ott álltam, ahol hónapok óta nem .Ott lélegeztem, ahol hónapok óta nem. Körülvett a múltam, merengtem az érzéseken, emlékeken. Felszabadultsagom mögött a lappango felelem. Megfontoltak voltak a szavaim, mozdulataim, lépteim. Az erzes, hogy már más a szerepem... Majd megjelentél. De már nem, már Te sem abban a szerepben. Megijedtem, hogy nem éreztem. Szokatlan volt. Vajon normális-e ez?
Azt hiszem, mondhatom, hogy az. Nem vagy mar. Nem vagyunk mar.