Sem gyűlölet, sem fájdalom, sem düh. Megrémít a közömbösség és hogy ilyen könnyem megy. Mert ugye könnyen ment? Vége van. Valóban ? Már nem félek. De mitől féltem? Már nem érzem. De miért nem érzem? Kimondtam. De miert tettem? Sírtam. De megérte? Megkaptál. Megbántam? Emlékszem még. Lehet-e felejteni?
Sok a kérdés és kevés a válasz.
Üvöltenék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése